Résztvevői múzeumi foglalkozások a Néprajzi múzeumban
A Divercity projekt keretében a nyár folyamán megtartottuk az első foglalkozás folyamatot a Néprajzi Múzeumban, ahol a négy nap alatt 15 fiatallal gondolkoztunk, dolgoztunk együtt, fedeztük fel a múzeum tereit. A csoport alapvetően olyan tizen- és huszonévesekből állt, akik iskolai programok miatt eljutnak múzeumba, de azt egyáltalán nem érzik saját terüknek, ahogy azt sem gondolják, hogy róluk, nekik szól egy kiállítás, vagy hogy könnyű lenne eljutni ahhoz az üzenethez, amit egy-egy gyűjtemény közvetíteni szándékozik. A közös időnek az volt a célja, hogy egyrészt a fiatalok megismerkedjenek a helyszínnel, megtalálják benne a helyüket, másrészt megjelenhessen a múzeum terében az ő szempontjuk, saját történeteik, véleményük, akár jelek formájában egy már meglévő kiállítás útvonalán, akár egy mini kiállítás keretében, melyet a résztvevők maguk hoznak létre.
A fiatalok feltérképezték egymás gondolatait arról, hogy mit is jelent számukra a kultúra, és mik lehetnek a kultúra helyei, majd közösen elhelyeztük az általuk meghatározott intézményeket, helyszíneket Budapest egy régi kiadású térképén. A mini kiállítás címe is – „A múlt jövői” – arra a történelmi dimenzióra utal, ami a Néprajzi Múzeum koncepciójában lényegi: mit kommunikálunk a jövőnek, hogyan lehet egy kultúrát, kultúrákat, korokat, szokásokat megjeleníteni, megőrizni, átadni a jövő generációjának? Mit és milyen formában érdemes eltenni? Hogyan mutathatja be egy tárgy a tulajdonosát, ez hozzáad-e egy kiállításhoz? A mini kiállításban a fiatalok egy-egy tárgya jelenik meg, az általuk megfogalmazott, a tárgyhoz kapcsolódó történettel, azt a személyes kapcsolatot tükrözve, amit a négy nap alatt a múzeummal is kialakítottak.
A Divercity projekt keretében a nyár folyamán megtartottuk az első foglalkozás folyamatot a Néprajzi Múzeumban, ahol a négy nap alatt 15 fiatallal gondolkoztunk, dolgoztunk együtt, fedeztük fel a múzeum tereit. A csoport alapvetően olyan tizen- és huszonévesekből állt, akik iskolai programok miatt eljutnak múzeumba, de azt egyáltalán nem érzik saját terüknek, ahogy azt sem gondolják, hogy róluk, nekik szól egy kiállítás, vagy hogy könnyű lenne eljutni ahhoz az üzenethez, amit egy-egy gyűjtemény közvetíteni szándékozik. A közös időnek az volt a célja, hogy egyrészt a fiatalok megismerkedjenek a helyszínnel, megtalálják benne a helyüket, másrészt megjelenhessen a múzeum terében az ő szempontjuk, saját történeteik, véleményük, akár jelek formájában egy már meglévő kiállítás útvonalán, akár egy mini kiállítás keretében, melyet a résztvevők maguk hoznak létre.
A fiatalok feltérképezték egymás gondolatait arról, hogy mit is jelent számukra a kultúra, és mik lehetnek a kultúra helyei, majd közösen elhelyeztük az általuk meghatározott intézményeket, helyszíneket Budapest egy régi kiadású térképén. A mini kiállítás címe is – „A múlt jövői” – arra a történelmi dimenzióra utal, ami a Néprajzi Múzeum koncepciójában lényegi: mit kommunikálunk a jövőnek, hogyan lehet egy kultúrát, kultúrákat, korokat, szokásokat megjeleníteni, megőrizni, átadni a jövő generációjának? Mit és milyen formában érdemes eltenni? Hogyan mutathatja be egy tárgy a tulajdonosát, ez hozzáad-e egy kiállításhoz? A mini kiállításban a fiatalok egy-egy tárgya jelenik meg, az általuk megfogalmazott, a tárgyhoz kapcsolódó történettel, azt a személyes kapcsolatot tükrözve, amit a négy nap alatt a múzeummal is kialakítottak.
A közös munkáról két videó is készült, melyek alább láthatóak.
